Mivel (fő)városlakók vagyunk, alapvetően Budapesten tartok tanfolyamokat. Elegendő számú jelentkező esetén azonban szívesen utazom az ország különböző vidékeire hordozókendő tanfolyamot tartani. Tovább>>
Monthly Archive for március, 2009
Örömmel tapasztalom nap mint nap, hogy egyre növekszik a babájukat hordozók száma. Egyik szemem nevet, a másik azonban sokszor sír. Mert sajnos gyakran látom, hogy nem jól (nem megfelelő hordozóeszközben vagy nem megfelelő pozícióban) hordozzák a babájukat az apukák, anyukák. Tovább>>
hogy sajnálom a babakocsis anyukákat? Ez nem lekezelő sajnálkozás, lenézés vagy ilyesmi, csak mikor látom, hogy milyen körülményes babakocsival BKV-zni, akkor legszívesebben beszélgetnék az épp szemem előtt lévő anyukával arról, milyen jó a kendő, mennyire egyszerű vele közlekedni Tovább>>
Az elmúlt pár hétben nagy (hordozós) örömben volt részünk, de csak most tudok írni róla.
Kicsit régebbről kell kezdenem a mesét. Flóra két hónapos kora óta, mióta először tettem hordozókendőbe, gyakorlatilag együtt éltünk a kendővel: itthon és kint, sétánál, utazásnál, sosem indultunk el nélküle, mindig velünk volt.
Aztán mikor Flóra másfél éves lett, szinte egyszerre hagyott fel a szopival és a hordozással is. Mindkettőt sajnáltam kicsit, de gondoltam, ez az élet rendje, az önállósodás. Az kicsit zavart, hogy bár Flóra hevesen tiltakozott, ha esetenként a hátamra akartam venni kendőben, ellenben többször kérte, hogy vigyem a kezemben – ami ugye tekintve, hogy több mint 10 kg, hosszú távon ugyancsak fárasztó volt. Nekem sokszor hiányzott a kendő, de elfogadtam a helyzetet, nem erőltettem, nem is próbálkoztam, úgy gondoltam, nálunk a hordozós korszak lezárult. Illetve az életünkben jelen volt a hordozás: Flóra hordozza saját játékbabáit (többnyire csípőnhordozást kér).
Aztán ezen is túljutottunk: egyrészt nem voltam hajlandó Flórát kézben cipelni, és ezt meg is értette és jött a saját lábán, másrészt most már szeret és tud hosszan sétálni (feltéve, hogy nem nagyon fáradt). Jó néhány hete pedig (viszonylag) rendes tempóban tudunk menni bárhová (nem csak téblábolás van, nem kell könyörögni, hogy haladjunk stb.) Szóval annyira nem is hiányzott már a kendő.
A minap azonban az eső miatt úgy láttam jónak, hogy hátamra vegyem Flórát, és közös széldzsekivel menjünk, így kevésbé ázunk meg. Elmondtam Flórának, mit szeretnék, és láss csodát, egy szó nélkül jött a hátamra kendőben!!!!! Nagyon meglepődtem és megörültem. Azóta is többször jöttünk-mentünk így a városban, sőt olykor itthon is kéri, hogy vegyem fel a kendőbe, ha épp odabújásra van szüksége, és én valami mással vagyok elfoglalva. Vagy csak úgy, mert ez jó “móka”.
Nekem nagy tanulság volt, hogy a hordozást nem szabad leírni. Ha valamiért időszakos ellenállásba ütközünk, érdemes időről időre elővenni a kendőt és megpróbálni.
Olyan jó újra hordozni! És Flórának legalább ilyen jó, azért kéri mindig 
A dologban egyébként nyilván szerepe van annak is, hogy Flóra többször látott itthon hordozókendő tanfolyamot, és nagyon szereti a kisbabákat, tetszik neki, hogy az anyukák felveszik őket a kendőben. Látja, ez milyen jó a babáknak és mamáknak.
Kinézek az ablakon, megint esik az eső… A tavasz-ősz-tél állandó hordozós kérdésköre, hogy mit csináljunk, ha hideg van, esik az eső, hó. Mit vegyünk fel? Lehet mindenféle csodákat találni és kapni a neten a babatakarótól a mamponcsóig vagy hordozós kabátig, de én a legegyszerűbb megoldást tartom a legjobbnak: felvesszük a gyermeket a kendőbe, mint szoktuk, és közösen felveszünk egy jó nagy kabátot, hogy mindketten beleférjünk. Ez működik elöl hordozásnál és háton hordozásnál is, csak utóbbi esetben érdemes kicsit feljebb kötni a babát a szokásosnál. Ha elég magasan van, kényelmesen fel tudjuk venni a kabátot is. Pluszban elég egy sapka, sál, és már mehetünk is.
Az együtt öltözésnek nagy előnye, hogy ha bemegyünk egy meleg helyre (metróba, boltba stb.) könnyen le tudjuk venni a kabátot, és egyikünk sem melegszik be.
Én tavaly télre készítettem egy hordozós kabátot, de nem sokat hordtuk, nem szerettem, mert vagy csak segítséggel tudtam felvenni a kabátot, miután felvettem a hátamra Flórát, vagy Flórával együtt kellett felvennem a kabátot is, és ez kicsit nehézkes volt: Flóra feje átdugva a kabát nyílásán, én meg bűvészkedtem a kendővel.
Végül maradtunk a férjem egyik tollkabátjánál, az minden esetben nagyon jól bevált.
A másik, szintén időjárásra vonatkozó gyakori kérdés: hogyan hordozzunk 40 fokban. Erről majd egy másik bejegyzésben.
Mostanában különféle beszélgetéseken többször előkerült, hogy sokan nem értik, miért hasznos és mire jó a hordozókendő tanfolyam. Mivel én magam (annak idején) voltam tanfolyamon és már jó ideje tanítom is, bennem fel sem merült, hogy ez kérdés lehet.
Hogy a hordozókendő miért jó, arról már írtam itt. Most az említett beszélgetések hatására összeszedtem néhány szempontot, miért is érdemes részt venni a hordozókendő tanfolyamon.
Hogy a hordozókendő miért jó, arról már írtam itt. Most az említett beszélgetések hatására összeszedtem néhány szempontot, miért is érdemes részt venni a hordozókendő tanfolyamon.
* Az első és legfontosabb, alapvető szempont: a tanfolyamokon a résztvevők megtanulják, hogyan lehet kényelmesen, biztonságosan és ortopédiai szempontból helyesen hordozni.
* A hordozókendők többségéhez adnak kötési útmutatókat. Ezekben fotókkal, rajzokkal, esetleg videókkal szemléltetik, hogyan lehet jól megkötni egy-egy pozíciót. Részletes leírást ritkán találunk, ha mégis, az többnyire szűkszavú, és az apró, ámde fontos mozzanatok elveszhetnek, ha nem emelik ki kellően őket. A kényelmes, helyes, biztonságos hordozás kulcsa márpedig épp a részletekben rejlik.
* Épp ezért gyakran előfordul, hogy valaki a leírások alapján nem boldogul a kötésekkel, nem tudja jól és kényelmesen megkötni a hordozókendőt. Ilyenkor célszerű tovább keresni a megoldást (és nem a sarokba vagy a szekrény mélyére hajítani a kendőt ld. itt.) Ezeknek a mamáknak kifejezetten jó a tanfolyam és nagy segítség a helyes kötések elsajátításához.
* A személyes találkozó a tanulásnak mindennél hatékonyabb eszköze. Így van ez a hordozókendő kötések tanulásánál is. A kendővel való hordozás tipikusan olyan dolog, amit százszor egyszerűbb megmutatni, mint hosszasan körülírni, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy jó legyen. Egy-egy kötést látni kell, ki kell próbálni (füzetből vagy a netről ezért sokkal nehezebb megtanulni).
* A tanfolyamok mindig kis létszámúak, hogy személyre szabottan tudjak segíteni a kötések elsajátításában. A tanfolyam lehetőséget biztosít arra, hogy többször visszakérdezz, ha egy-egy részlet nem világos. Mivel kevesen vagyunk, jut idő, hogy megnézzük azokat a mozzanatokat, amelyek neked valamiért nehezebben mennek, felderítsük és javítsuk a tipikus hibákat.
* Egy gyakorlott, avatott szem könnyebben észreveszi, min csúszott el a dolog, mit kell javítani, hogy jó legyen a kötés.
* Egy bemutató nem helyettesíti a tanfolyamot. Csak akkor lehet igazán jól megtanulni a kendőkötést, ha az ember gyakorolja, gyakorolja, gyakorolja és még mindig gyakorolja. Bármennyire egyszerűnek tűnhetnek is a kötések egy bemutatón, ha te magad próbálod, látni fogod, hogy nem is annyira egyszerű ripsz-ropsz tökéletesen megkötni egy-egy pozíciót – több apró mozzanatra is figyelni kell, hogy pont jó legyen. De ha ezeket tudod és figyelsz rá, onnantól már remekül fog menni.
* A tanfolyamon kendőkötéseken túl – mintegy ráadásképp – sok-sok hasznos információt, a hordozással kapcsolatos háttérismereteket hallhatnak a résztvevők.
Tanfolyamválaszték>>
Tanfolyami helyszínek>>
Hordozóeszközök>>
A tanfolyami időpontokat a tanfolyamnaptárban vagy az oldalsávban találod.
A tanfolyamokra ITT tudsz jelentkezni.
