Kenguru, kenguru…

Tegnap ismét kedvenc Ringató foglalkozásunkon voltunk Káposztásmegyeren. Odafelé láttunk egy anyukát, rajta elöl egy baba csatos hordozóban. Flóra is mutatta, hogy ott van a baba hordozókendőben 🙂 De mikor elmagyaráztam neki, hogy az nem kendő, hanem csatos hordozó, egyből tudta, miről van szó, pedig az anyukán kabát volt, nem nagyon látszottak a csatok.
Hazafelé pedig láttunk egy nagymamát, aki unokáját hordozta. Nagyon örültem, mikor megláttam. Olyan jó, hogy az előttünk járó generáció(k) is belátják, mennyire fontos a hordozás és segítenek az anyukáknak annak ellenére, hogy nekik ebben valószínűleg nem volt részük. Másfelől kicsit szomorú voltam, mert a baba kenguruban volt, elöl kifelé fordítva. Meg is álltam beszélgetni velük, és elmondtam, hogy jobb lenne a babát befelé fordítani és olyan hordozóba tenni, amely biztosítja a terpesz-guggoló tartást. Nagyon aranyosak voltak, jól fogadták a dolgot.
Ilyenkor mindig megbizonyosodom arról, hogy igenis érdemes szólni a kengurut használó szülőknek, hisz ők is többnyire azért hordoznak, mert jót akarnak a gyermeküknek. Csak valamiért nem sikerült megtalálniuk ehhez a megfelelő babahordozó eszközt.
Többek között nekik is segítségükre lehet a “Milyen a jó hordozóeszköz?” c. tanulmány, mely ingyenesen letölthető, itt lehet regisztrálni.

0 Hozzászólás “Kenguru, kenguru…”


  • Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!