Kisovi

Flóra még épp hogy csak elkezdett mászni, amikor először megnéztük a fóti waldorf óvodát – úgyis mint az egyik szóba jöhető intézményt, ha majd Flóra elég nagy lesz az ovihoz. Tudom, korán kezdtük a tájékozódást, de sok kisgyerekes ismerősöm megnyugtatott, hogy nem is olyan dőre gondolat jó idejében elkezdeni az utána járást, mert nem könnyű jó intézményt találni, és ha megvan, nem könnyű oda bekerülni.
Nemrég egy kedves ismerősünktől megtudtuk, hogy minden második csütörtökön baba-mama csoport van a fóti oviban, ahová mi is mehetünk. Múlt héten részt vettünk az első foglalkozáson.
Mikor elsőként megérkeztünk, Éva óvónéni épp az előkészületekkel foglalatoskodott: fateknőben összeállította és meggyúrta a kenyértésztát. Majd szépen sorban megérkeztek a többiek is. A gyerekek szabadon játszottak, míg megkelt a tészta (közben a madáretetőbe is tettek egy kis napraforgót a közelben repdeső cinkéknek). Leültünk körbe a kis fa asztalokhoz, és mindenki kapott egy darab tésztát. Azt gyúrtuk, formáztuk, és tepsire tettük, majd be a sütőbe. Amíg sült, körbeültünk báránybőrökre. Éva mesélt, mondókázott. Majd az asztalokhoz ülve megfogtuk egymás kezét, elénekeltük az asztali áldást. A saját magunk által készített cipócska-uzsonnával zárult az együttlét.
Olyan megnyugtató a hely. Éva olyan szelíd, amilyen én talán sose voltam még 🙂 Kiegyensúlyozottság, nyugalom. Minden olyan kerek, harmonikus és természetes. Megyünk máskor is.

0 Hozzászólás “Kisovi”


  • Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!