Jövök-megyek a neten, olvasok itt és ott a fórumokon, sorra találkozom hordozós kérdésekkel, problémákkal: nem sikerül tökéletesre a háti kötés, majd’ kiesik belőle a babám; lecsúszik a kendő a vállamról; vág, húz, kényelmetlen; jön a meleg, mit csináljak, hogyan hordozzak? – és sorolhatnám még végestelen-végig. Fórumon, írásban nehezebb tanácsot adni, mint személyesen.

A csípőn és háton hordozás változatai c. tanfolyam többek között épp arra való, hogy válaszokat kapj, ha a hordozás során kérdések merülnek fel benned. Vagy megkapd a szükséges segítséget és támogatást, ha úgy érzed, valamiért nem jó vagy nem biztonságos a kötésed. Tisztázzuk az apró részleteket, hogy igazán biztonságos és kényelmes legyen a hordozás. Megtaláljuk azt a kötést a sok közül, amely neked és a babádnak épp a legmegfelelőbb.

A tanfolyam azoknak szól, akik már hordoznak, de többet szeretnének. Ezen a tanfolyamon lehetőség van a hordozással kapcsolatban felmerülő bármilyen kérdés megbeszélésére, valamint további csípő és háton hordozós kötéseket tanulunk, pl. hogy ha meleg van, tudjuk variálni, és azt használni, amelyiknél a legkevesebb anyag fedi a babát és persze minket.

Kedves hordozó anyukák és apukák! Szeretettel látlak titeket egy ilyen találkozón!

* A tanfolyam rövid (a csípőn és háton hordozási pozíciókhoz kapcsolódó) elméleti bevezetővel kezdődik.

* Csípőn és háton hordozási pozíciók tanulása és gyakorlása (saját gyermekkel ill. ha a gyermek elaludt, lehetőség van gyakorló baba használatára).

* A tanulás és gyakorlás során szó esik arról, hogy melyik pozíciót milyen élethelyzetekben érdemes használni.

* A tanfolyamon lehetőség van arra, hogy többféle kendőt kipróbáljanak a szülők és megtalálják a nekik megfelelőt.

Ha belegondolunk abba, hogy a hordozásnak – a gyermek és hordozó igényeihez igazodva – kb. 4-5 éves korig van létjogosultsága, nyilvánvalóvá válik, hogy a hosszú távú hordozáshoz a csípőn és háton hordozás kényelmes és pontos módjainak megtanulása elengedhetetlen. A hordozás egészét tekintve ugyanis a csípőn és háton hordozás öleli fel a nagyobb életszakaszt (kb. 4 hónapos kortól 4-5 éves korig), így a háton hordozásnak jut nagyobb szerep, érthető hát, miért a háton hordozás a hosszú távú hordozás kulcsa.

Az is egyértelmű, hogy minél nagyobb a gyerek, – igényei szerint – annál ritkábban és rövidebben hordozzuk. Amíg nem tudja változtatni a helyét, addig – igényétől függően – napi több órát is lehet a kendőben, aztán mikor megtanul kúszni-mászni, a kendőben töltött időszakok rövidülnek. Amikor az utcán is biztonsággal megtanul járni, többnyire már csak egy-egy hosszabb út vagy nagyobb kirándulás alkalmával kerül a kendőbe, mikor már nagyon elfáradt.

Ha valaki beleszeretett a hordozásba és megérezte, milyen nagyszerű mind a babának, mind a hordozónak, miért is akarná abbahagyni? Mégis többen vannak, akik kisbabájukat néhány hónapig boldogan elöl hordozzák, aztán a háton hordozást már nem tanulják meg. Mik is lehetnek ennek az okai?

- Többen megpróbálják ugyan a háton hordozást, de bizonytalanok, nem tudják jól megkötni a kendőt, és így a háton hordozás egyrészt kényelmetlen lehet a gyermeknek és a hordozónak is, másrészt az is előfordul, hogy nem eléggé biztonságos a kötés. Sokszor előfordul, hogy itt vége is szakad a próbálkozásoknak.

- Nagyobb gyereket is elöl hordoznak. Mint az fentebb is olvasható, ez sem a gyermeknek, sem a hordozónak nem jó. Ráadásul sokszor látom, hogy a babát arccal kifelé fordítják, hogy jobban lásson. Soha, semmiképp sem szabad a babát arccal kifelé fordítani! Ez káros a gerincének, a medencefejlődést is kedvezőtlenül befolyásolja és pszichológiailag is megterhelő egy kisbabának.

- Lecserélik a hordozókendőt babakocsira. Többen vannak, akik nagyon szeretik a hordozókendőt, megtapasztalták a hordozás előnyeit, de mikor fizikailag már nem bírják az elöl hordozást, leteszik a kendőt és babakocsira váltanak. A nagyobb és főleg a már járni tudó gyermeknek fontos, hogy ő maga bóklászhasson-sétálhasson-futhasson, és akkor és csak akkor vigyék, ha már elfáradt és ő igényli. Ha a babakocsi ott van, többnyire benne is ül a kisgyerek – függetlenül attól, hogy tud járni és esetleg nem is olyan fáradt még. Értem én, hogy úgy gyorsabb, de nem biztos, hogy a kisgyereknek is ez a jó. Íme egy írás a babakocsi-használatról.

A kendőt be lehet tenni a táskába, és tényleg csak akkor kerül elő, ha igazán szükség van rá – ez mindkét fél érdekeit szolgálja. Nem kell üresen tolni a folyton útban lévő babakocsit, ha nincs rá szükség. De ha kell, könnyedén lehet vinni a gyereket a hordozókendőben. Feleslegesen sokat senki sem viszi a gyermekét. Hisz ha a gyermek menni akar, akkor nem fogja hagyni, hogy hordozzák, és ha elfáradt, kéri azt. Másfelől a hordozónak is elég csak annyit vinni a 10 kg-n felüli gyermeket, amennyire valóban szükség van.

Először én is tartottam attól, hogy a hátamra vegyem Flórát. Fura volt, hogy nem látom, mit csinál, hogy nem az orrom előtt szuszog. Oktatóm azonban azt mondta: Flórának mindegy, hogy elöl viszem vagy a hátamon. A lényeg, hogy velem legyen. Ettől megnyugodtam, és úgy gondoltam, ha neki mindegy, hát rajtam ne múljon! Elöl már nem bírtam vinni, a hordozást mindannyian szerettük, nem volt más megoldás: csípőn és háton hordozás. Megtanultuk hát. Kellett némi gyakorlás, de idővel egyre ügyesebb lettem. Flórának tényleg ugyanolyan jó volt. Boldogan kukucskált a vállam mögül, olykor ha elálmosodott, elaludt. Egy időben rendszeresen alvásidőben mentünk sétálni, mert olyankor könnyen és békésen aludt el. Ugyanolyan jó volt érezni a szuszogását a nyakamban, mint mikor elöl hordoztam, és egy idő után már nézegetés nélkül is biztosan tudtam, hogy épp mit csinál vagy éreztem azt, ha elaludt. Dudorászni, énekelni, beszélgetni is ugyanúgy lehet, mint elöl vagy csípőn hordozásnál.

Amikor tavaly télen Flóra beteg volt (száraz rekedtség, kruppra való hajlam), és a vízszintes pozíciókat kifejezetten rosszul tűrte, sokat-sokat sétáltam vele a hátamon a friss hűvös levegőn, ez segített és jót tett neki. Ilyenkor nyugodtan aludt, míg az ágyban folyton felriadt, mert nem kapott rendesen levegőt.

Volt olyan, hogy Flórával a hátamon siettem valahová (másfél éves múlt akkor), és egy bácsi félig viccesen megjegyezte: “Nem tud magától menni ez a gyerek, hogy cipelteti magát?” Elgondolkodtam. Én nap mint nap megdöbbenve látom, hogy milyen nagy gyerekeket tolnak babakocsiban, miközben biztos, hogy a saját lábukon is tudnak menni. Ez csak nekem tűnik fel? A bácsi vajon nekik is tesz megjegyzéseket? Nem hiszem. Többször hallottam már azt is, hogy nagyobb gyerekek, akik már jól tudnak járni, egyszerűen nem akarnak a saját lábukon menni. Ja, kérem! Ha már hozzászoktak ahhoz, hogy mindig gurulnak… Flóra imád sétálni, futni, gyalogolni. Persze temperamentum kérdése is.

Pedig hányszor mondják a hordozó szülőknek: “Sose fog ez a gyerek a saját lábán menni, ha mindig hurcolod! Mikor tanul meg járni!? Biztos majd jó későn!” Ez egyáltalán nem így van. Ha megőrződik az ősbizalom, kialakul a korai kötődés, kielégül a gyermek hordozás iránti vágya, hamarabb lesz önálló. Az hordozás-önállóság-elkényeztetés témáról írtam egy külön bejegyzést.

Ha te már megérezted, milyen nagyszerű dolog a hordozás, de babád már túl nehéz ahhoz, hogy elöl vigyed, gyere el a csípőn- és háton hordozás tanfolyamra!

Vélemény a tanfolyamról:

“Már most látom, hogy az újabb kötési módok is nagyon hasznosak lesznek és élvezem az új poziciókat.” Sóvágó Ilona

IDŐPONTOK és JELENTKEZÉS: KATT IDE!>>

Tanfolyamválaszték>>

Hordozóeszközök>>