A testközelség a babák elemi igénye

ugyanúgy, mint az evés, az ivás, az alvás.

A minap egy női társaságban az egyik nagymama kedvesen érdeklődött a babahordozásról, a hordozókendőről. Lényegében a szokásos aggodalmak hangzottak el:

– Nem nől-e nagyon hozzá az édesanyjához a gyermek, ha hordozzák? Ha kicsit nagyobb lesz, majd hisztizni fog, hogy folyton fölvegyék.

– Nem lesz-e túlságosan önállótlan, “anyámasszonykatonája”, ha sokat van karban?

Szépen sorban mind megválaszoltam a kérdéseit, elbeszélgettünk.

Bár a “szokásos” témák voltak, a beszélgetés után mégis hosszasan elgondolkodtam. Azt teljesen természetesnek vesszük, hogy ha egy kisbaba éhes, megetetjük. Ha álmos, megteremtjük számára az alváshoz szükséges környezetet, elaltatjuk, ringatjuk. A testközelségre való igény pontosan ugyanolyan rangú és fajsúlyú igény, mint az éhség, szomjúság vagy fáradtság. Megismétlem, mert ez nagyon-nagyon fontos: valóban ugyanolyan igény, mint bármely más fizikai-biológiai szükséglet. Ebből következik, hogy a testközelség kielégítetlensége ugyanolyan hiányérzetet és fájdalmat képes okozni egy kisgyermekben, mint a gyötrő szomjúság vagy a mardosó éhség. (Hogy mi az alapja ennek az állításnak az bővebben itt olvasható.)

Miért gondoljuk hát, hogy egy kisbaba csak hisztizik, amikor a kezünkben szeretne lenni vagy hozzánk szeretne bújni, és mindezt sírásával adja tudtunkra, mert diszkomfort érzet esetén ez a kommunikációs csatornája? Egy pár hónapos kisbaba nem tud hisztizni. Csak akkor sír, ha problémája van vagy fáj valamije. Higgyük el végre, hogy az anyja és a testközelség utáni vágy számára legalább annyira fontos, mint a biológiai szükségletek kielégítése.

Hagynánk éhezni vagy szomjazni a gyermekünket? Ugye nem!? Akkor miért hagyjuk vágyakozni utánunk? Miért hagynánk sírni, mikor azt kéri, hogy a közelünkben lehessen?

Tréfásan azt szokták mondani, hogy a kisbabákban beépített vízszintmérő van: ha letesszük őket, sírni kezdenek – ha karban vannak, megnyugszanak. Nemde ugyanúgy sírnak, ha éhesek, és nyugodtak, ha a tele a pocakjuk? Nincs ez másképp a testközelséggel sem.

Ui: Ezt a bejegyzést néhány napja kezdtem el írni, és lám a szinergia elém vetette egy nagy tudású ember hasonló véleményét az ügyben. Szeretettel ajánlom minden olvasó figyelmébe!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek nyomd meg a “Tetszik” gombot!

Hordozókendő tanfolyamok várandósoknak és kisbabásoknak

5 Hozzászólás “A testközelség a babák elemi igénye”


  • Illés Márta

    Köszönöm ezt a remek oldalt. Dr Ranschburg Jenő megint nagyszerű volt. Emlékszem rá még kicsikoromból, mert Anyukám is tőle “tanult”. Nekem most két hónapos a kicsim és mindezt, amit hallottam és itt olvastam, magam is kikísérleteztem és senkire nem hallgatok, aki szerint elkényeztetem a gyerekemet.Valóban működik a gyakorlatban is, hiszen most már van időm emaileket kűldözgetni.

  • Nekem is két hónapos a kisfiam. Sajnos én elkövettem azt a hibát a pici első két hetében, hogy a nagy öregekre hallgattam, amikor azt mondták, h szopizni csak fél óráig, aludni a kiságyban stb. és szörnyen nyűgösek voltunk én és a baba is. De aztán elkezdtem olvasgatni, utána járni és rájöttem, hogy a régi módszer hülyeség. Nem jó sem a babának, sem nekem. Aztán a harmadok héttől azt tettem, és úgy, ahogyan azt éreztem, és minden jobb lett. Ma már van hordozónk is, amiben alszik a bébi, miközben én teszek veszek itthon, ill. a babakocsi, amit szintén az öregek beszéltek ránk, felesleges pénzkidobás volt, mert utál benne lenni, porosodik a sarokban Most mindenki csóválja ránk a fejét, mi viszont, én és a babám mosolygósak vagyunk és kiegyensúlyozottak, és szeretünk együtt lenni:-)))

  • Marianna! Örülök, hogy jól vagytok és kiegyensúlyozottak 🙂 Köszönöm soraidat!

  • Sziasztok,
    nagyon jó volt olvasn e sorokat!
    Én is megtapasztaltam, hogy a kisbabám kommunikál velem, már magzati korától. A megfejtett és lereagált jelek mára már egész rendszert alkotnak, és mostanra, 7 hónapos korára már az érzelmeit is kimutatja sokféle módon, nemcsak a suükségleteit jelz. Hordozott baba, születésétől kezdve. A mozgásfejlődése pedig harmonikus, napirendje ideális. De ehhez az kell, hogy mindenhova együtt, és egymáshoz simulva megyünk. Csodálatos átélnem ezt harmadszorra is 🙂
    Üdv, Nóra

  • Csomor Szilvia

    Köszönöm a megerősítést, ám még mindig bizonytalan vagyok, mert a környezetemben senki nem hordozza a babáját. Én nappal folyamatosan hordozom az 5 hetes fiam, bő 2 órákat alszik így, s 1-1 “turnust” átvesz az édesapja, ilyenkor a 8 évest babusgatum és magamra is jut idő. De majd eljutunk oda (nagyobb súlynál), hogy igényli majd a saját kuckóban (kiságy, mózes) alvást? Vagy ez megint egyfajta “erőszak” lenne neki? S nem gond, hogy a nappalt rugalmas hordozókendőben tölti?

Szólj hozzá!