Addigra már elég sok tapasztalaton túl voltam: elvégeztem jó pár felsőfokú iskolát, másoddiplomákat szereztem (köztük többet párhuzamosan, munka mellett); dolgoztam vezetőként, felelős beosztásban – szóval az életem nem szűkölködött sem feladatokban, sem kihívásokban, sem felelősségben. És én mindig helytálltam.

Alapvetően nagyon racionális voltam, amolyan „észlény” a szónak abban az értelmében, hogy szinte mindent „agyban” döntöttem el, tudatosan kontrolláltam. Határozott és pontos elképzeléseim voltak a világról és arról, hogy a dolgoknak hogyan kell lenniük, mi hogyan helyes.

Amikor babát vártam, szokásomhoz híven igyekeztem  mindent előre kitalálni, eltervezni , mindenre felkészülni (akkor azt hittem, tudom, mi vár rám . Ez a felkészülés a saját elképzeléseimhez mérten egész jól sikerült: voltunk szülésfelkészítő előadásokon, még szülőpozíciós jógán is; jártam kismama jógára, olvastam sok mindent a szoptatásról, volt egy remek és megértő nőgyógyászom; sokat hintaszékeztem (mert az jót tesz a babának…), sokat hallgattam ellazító zenéket, beszélgettem a csöppséggel, meséltünk neki, még baba-mama kapcsolatanalízisre is jártam…. Szóval megtettem mindent, hogy felkészülve várjuk ŐT.

Aztán megszületett. Ez volt az első, ami váratlanul ért: a szülés maga. Hiába olvastam és hallottam rengeteg mindent róla, hiába készültem rá, hogy hogyan lesz… A szülés maga közel sem úgy történt, ahogyan terveztük, nem úgy, ahogyan szerettem volna. Ez volt addigi felnőtt életemben szinte az első olyan komoly esemény, amikor az irányítás kicsúszott a kezeim közül és tehetetlennek éreztem magam.

De túl voltunk rajta és egészségesen született meg a lányunk: csak ez számított.

Aztán szembe találtam magam egy újabb ismeretlen helyzettel: milyen az, ha rám van bízva egy törékeny élet, egy csöppség, aki ismerős, mégis idegen. És ismét szembe találtam magam a problémával: hiába olvastam és tanultam rengeteget, ez a napi gyakorlatban vajmi keveset számított… Fáradt voltam, kialvatlan, úgy éreztem, nem vagyok elég jó anya. Ismeretlen volt számomra az érzés: bárhogy is igyekszem, mintha nem tudnék helytállni, nem jutok előbbre egyről a kettőre. Pedig azelőtt mindig tudtam, mi a dolgom, válsághelyzetben is tudtam, mit kell tenni…

[Közbevetés: Mivel manapság már nincsenek (vagy csak nagyon ritkán…) nagycsaládok, így a felnövő lányoknak nincs módjuk arra, hogy testközelből lássák-tapasztalják hogyan is kell gondozni egy csecsemőt. A nagycsaládokban a kislányok gondozzák-hordozzák saját kistestvéreiket, unokatestvéreiket stb. Erre nekünk többnyire nincs lehetőségünk, a saját kisbabánk az első pici baba, akivel „élesben” találkozunk, és nem mindig egyértelmű, hogyan tartsuk, hogyan fürdessük, hogyan pelenkázzuk, hogyan szoptassuk vagy mit csináljunk vele, ha sír…]

Csalódott voltam és teljesen tanácstalan. Illetve hát tanácsokkal pont hogy jól el voltam látva: a rokonság, a nagyszülők mind nagyon jól tudták, mit kellene tennem és mi lenne jó nekem és a gyerekemnek…

Természetesen jó előre beszereztem a fontosabb gyereknevelési kézikönyveket – hisz addig is mindent könyvekből tanultam meg, logikus volt, hogy most is a „szakirodalom” fog segíteni… miért pont most ne működne? Mikor úgy éreztem, zsákutcába jutottam, elővettem a könyveket. Egyik ezt mondta, másik azt. Próbáltam megtalálni az arany középutat. Rémes volt…

Végtelenül csalódott voltam, sőt: olykor a saját gyerekemre is haragudtam, hogy miért nem megy ez nekünk… hogy miért nem alszik végre, hogy én is pihenhessek egy kicsit!? Ördögi körnek tűnt az egész…

Szerencsére van egy nagyon jó barátnőm, aki egy hónappal korábban szült, mint én. Ő nagyon sokat segített: jó szóval, támogatással. Bár volt hordozókendőnk, de nem tudtuk használni. Ő mutatta meg először, hogyan kell helyesen megkötni.

Az egyik végeláthatatlannak tűnő sírós jelenet alatt próbaképp beletettem a lányunkat a hordozókendőbe. Az első perctől éreztem, hogy ez JÓ! Jó a kislányomnak és jó nekem is: mindketten nyugodtabbak lettünk. És innentől valami megváltozott bennem. Végre elkezdtem érezni, hinni és tudni, hogy IGENIS JÓ ANYA VAGYOK: időben megértem a gyermekem jelzéseit és megfelelő válaszokat tudok adni – és mivel a hordozásnak köszönhetően mindketten nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lettünk és így én is egyre kipihentebb voltam, képes is voltam megfelelő válaszokat adni. Megnőtt az önbizalmam, végre kompetens szülőnek, jó anyának éreztem-tudtam-láttam magam.

Egyre közelebb kerültem a babámhoz. Már nem csak azt láttam benne, hogy valaki, aki „folyton engem akar” és mindig „kell neki valami” a nap 24 órájában, hanem végre eljutottam Hozzá, egyre jobban megismertem őt. Leomlott közöttünk a fal… és szépen idővel minden rendbe jött: bennem és bennünk.

Akkoriban talán még nem is volt számomra annyira nyilvánvaló, utólag láttam a folyamatot, hogy mindezt nagy részben a hordozásnak köszönhetem. Annak, hogy a gyermekem megkapta amire vágyott úgy, hogy közben a saját alapvető szükségleteimet is ki tudtam elégíteni (napi teendők, feladatok, kimozdulás otthonról stb.) nagyon jó hatása volt mindkettőnkre.

Az intenzív testközelség és együttlét orvosolta azt a lelki traumát is, amit a szülés alatt szereztem, ami akkoriban nem is tudatosodott bennem, csak dolgozott mélyen a lelkemben és zavart, és megakadályozott, hogy közel kerüljek saját gyermekemhez. Bűntudatom volt és magamat okoltam, hogy a szülés úgy alakult, ahogyan, nem az én korábbi elképzeléseim szerint történt, „nem sikerült jól”. Úgy éreztem, „nem teljesítettem elég jól”. Ez most sok év távlatából leírva furcsának és hihetetlennek tűnik, de valahol mélyen ilyen és ehhez hasonló érzések, gondolatok bújtak meg és kavarogtak bennem.  Elképesztő, de talán még a saját kisbabámat is felelősnek gondoltam azért, hogy nem ment minden a „terv szerint”. Ma már tudom, hogy kimerülten az ember sok butaságot tud összehordani. Ezért is olyan fontos, hogy legyen valódi támogató segítség egy kismama közelében.

A testközelség segített a szoptatásban is: egyre több tejem lett és a lányunk egyre jobban gyarapodott. Ez szintén megnyugtató volt , megerősített lelkileg is és sok erőt adott.

A hordozókendővel az alvási problémák is rendeződtek, megoldódtak. Az első néhány hétben ugyanis kézben ringattuk-hordoztuk a kisbabánkat, így is aludt el, a kezünkben. Ha ezután letettük, kb. negyedóra múlva sírva ébredt. Így ment ez szinte egész álló nap. A kendő azonban jó megoldásnak bizonyult: nem kellett letennem az alvó kicsit, hanem tehettem a dolgom, miközben ő rajtam pihent és szuszogott.

És hiába jöttek a mindenféle szirénhangok, hogy mi lesz majd, ha elkényeztetem, meg hogy ez nem jó neki stb. Én akkor már tudtam, hogy rátaláltunk AZ ÚTRA…  Ez pedig a testközelség, a hordozás.

Ha kérdéseid vannak, bizonytalan vagy, szívesen segítek neked!

Kismamaként azonban sokszor nehéz megszervezni, hogy valaki vigyázzon a gyermekedre, míg te a kondíciódat ápolod. Ezért szerintem az a legjobb megoldás, ha együtt tudok mozogni. Igen ám, de hogyan? Kisgyerekkel nem lehet úszni, aerobikozni vagy futni. Lehet járni baba-mama jógára, ami nagyszerű dolog, de emlékeim szerint engem nem mozgatott meg annyira, hogy jóleső fáradsággal induljunk haza óra végén. Lehet menni babaúszásra, de az nem neked, hanem a babádnak szól. Lehet menni manótornára vagy tipegőre, de ezek mind-mind a kicsiket mozgatják és nem téged.

Van viszont egy olyan mozgásforma, amely tetőtől talpig megmozgat, gyermeked végig veled lehet és bónuszként mindezt jó levegőn teszed: ez a nordic walking.

A nordiconline.hu rendszeresen szervez edzéseket kismamáknak és anyukáknak.

• Ha már tudsz hordozni, nyugodtan viheted magaddal a gyermekedet és hordozódat. Mehettek együtt.
• Ha még nem tudsz hordozni, akkor is részt tudtok venni együtt az edzéseken: hordozóeszközt biztosítok a helyszínen és szakszerű segítséget is kapsz, hogy edzés alatt hordozni tudd kisbabádat.

Ha részt veszel a hordoznijo.hu hordozókendő tanfolyamain, ajándékot kapsz: az első nordic walking edzés ingyenes.

Nincs több kifogás! Mozgásra fel!

A hordozókendő tanfolyamokra itt tudsz jelentkezni>>

A tanfolyami időpontokat a tanfolyamnaptárban és az oldalsávban találod.

Tanfolyami helyszínek>>

Már csak egy szuper jó minőségű hordozóeszközre van szükséged? Itt nézz körül!>>

Több ezer éves tapasztalat és több évtizednyi tudományos kutatómunka bizonyítja, hogy a hordozás a babák elemi szükséglete, biztonságos a gyermekek és a hordozó személy számára is, amennyiben megfelelő a hordozásra használt eszköz, és azt rendeltetésszerűen alkalmazzák.

Melyek a megfelelő babahordozó eszközök?

Mielőtt babahordozót vásárolunk, célszerű alaposan tájékozódni, hogy a kiszemelt eszköz megfelel-e a legmagasabb minőségi követelményeknek mind tervezését, mind gyártását tekintve. A megfelelő hordozóeszközben a baba feje, háta, gerince, csípője épp annyira van megtámasztva, amennyire arra fejlődési szakaszában szüksége van.

A német “Öko-test” magazin 1998-ban végzett vizsgálatot a hordozóeszközökről. Huszonnyolc hordozót vizsgáltak meg, ezek közül mindössze öt kapta meg az „ajánlott” minősítést. Közülük négy hordozókendő volt. (Az egyéb hordozóeszközök hibája elsősorban a különböző támasztási lehetőségek megoldatlansága volt.)

A hordozókendő ideális babahordozó eszköz, mely sokoldalúan használható újszülött kortól a gyermek kb. 4 éves koráig elöl- csípőn- és háton hordozásra. A kendőben való helyes hordozás segíti a baba egészséges ortopédiai, neurológiai és pszichológiai fejlődését. A babahordozás megkönnyíti a hétköznapokat: a közlekedést, a házimunkát, a szabadidős tevékenységeket.

Hogyan hordozzunk helyesen?

Ha sikerült kiválasztani a megfelelő eszközt, akkor annak rendeltetésszerű és anatómiailag helyes használatára is figyelni kell:

• A gyermek lehetőleg függőleges helyzetben, kellő magasságban legyen a hordozóeszközben, és szorosan simuljon hordozójához (bármerre dőlünk/fordulunk, a baba teste ne távolodjon el a miénktől). Ez a testhelyzet biztosítja a szabad légutakat.
• A kicsi hátát ölelje körül a hordozóeszköz, így megfelelően tartja a gerincét (amennyiben kellően szoros is a kötés).
• Ha a baba nem tartja még a fejét, akkor a hordozó(kendő) szárával kell megtámasztani a tarkóját.
• A gyermek lábai terpeszben legyenek, a térdei behajlítva. A hordozóeszköz térdhajlattól térdhajlatig érjen, támassza alá a combokat is, ne csak a popsit! Ez a pozíció segíti az egészséges csípőfejlődést.
• A baba mindig felénk nézzen hordozás közben!
• Az elölhordozás kb. 4 hónapos korig javasolt. Ha a baba eléri az 5-7 kilós súlyt, akkor a hordozó személy egészsége szempontjából a csípőn és háton hordozás ajánlott.

Ne fordítsd a babát arccal kifelé csak azért, hogy jobban lásson. Ez nem tesz jót a gerincének, a medencefejlődést sem segíti, és pszichológiailag is megterhelő egy kisbabának. Amikor pl. túl sok inger éri, elfárad vagy megijed, nem tud odabújni a szülőhöz. Ha úgy érzed, babád többet szeretne látni, a csípőn- vagy háton hordozás a megoldás.

A legtöbb jó hordozóeszköz lehetővé teszi, hogy a babát elöl, csípőn és háton is tudjuk benne hordozni. Érdemes tudni, hogy minél többféle hordozási pozíciót biztosít a hordozóeszközünk, annál nagyobb a szabadságunk és lehetőségünk, hogy megtaláljuk azt a hordozási módot, ami igazán kényelmes nekünk és a kisbabánknak is.

A cikk megjelent az alábbi oldalakon:

NLCafe.hu

Babaszoba.hu

A hordozást sok-sok élethelyzetben lehet használni, ezek közül sorolok fel jópárat ebben a bemutatóban. Célom az, hogy

- ha már használod a hordozást egyik vagy másik élethelyzetben, akkor ötleteket adjak, hogy hogyan lehet máskor és másképp is segítségedre a hordozód

- ha van olyan ismerősöd, aki mondjuk panaszkodik a közlekedés, a lift hiánya vagy a nyilvános szoptatás nehézségei miatt, neki is tudd ajánlani a hordozást mint praktikus segédeszközt

Akik rendszeresen hordozzák kisbabájukat, számtalan más kisebb-nagyobb dolgot fel tudnak sorolni, amiben mind-mind segítségükre van a hordozás, megkönnyíti a mindennapi életüket, előnyt jelent a napi teendőkben.

A te tapasztalataidat is várom a hozzászólásokban!

Az új építésű házak többsége négyemeletes. A még tavaly is érvényben lévő szabályozás szerint minden (minimum) ötemeletes házban kötelező a lift kialakítása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy négyemeletes (vagy mondjuk egy kétemeletes) házba ne lehetne liftet építeni, de az építtetők többsége a négyemeletes házakba sem tett liftet. Sok fiatal pár költözött ilyen új építésű házba, és a költözéskor sokszor még nem gondoltak arra, mi lesz majd, ha kisbabájuk lesz: hogyan fognak közlekedni az emeleteken?

Aztán mikor várják a kisbabát, vagy megszületik a csöppség, szembesülnek a problémával: hogyan cipeljék nap mint nap emeleteken keresztül a babakocsit?

A házak egy részében nincs földszinti tároló sem, ahová esetleg betehetnék a babakocsit,vagy a tároló nem megbízható, tartani kell attól, hogy a kocsit ellopják.

Ilyen esetekben a babahordozás a megoldás. Hordozott babával nem okoz gondot megmászni néhány emeletet, sőt: kifejezetten jó sportolási lehetőség

2010. januárjától változott az építési szabályozás, és már a négyemeletes lakóházakba is kötelező liftet építeni. De mi lesz azokkal a családokkal, akik a harmadik emeleten laknak egy lift nélküli házban? Az ő problémájuk ugyanúgy megmarad.

Természetesen nemcsak az új építésű házaknál kérdés az emeletek száma és a lift használata. Vannak régi építésű bérházak, amelyekben az emeletekre két lépcsőn lehet feljutni. Az egyik a főlépcső, a másik a hajdani ún. cselédlépcső. A főlépcsőhöz többnyire utólag szereltek liftet, de vannak olyan lakások, amelyeket a főlépcsőtől nem lehet elérni, csak a lift nélküli cselédlépcsőről.

A régi bérházak között vannak olyanok is, amelyekbe utólag csak nagyon kicsi alapterületű liftet tudtak beszerelni. Ezzel a liftbeépítési kötelezettséget ugyan teljesítették, de a lift többnyire egy- vagy kétszemélyes, és sokszor olyan kicsi, hogy egy átlagos méretű babakocsi és a szülő, aki tolja, nem fér el benne egyidőben. Ilyen esetekben is nagy szolgálatot tehet egy jó hordozóeszköz.

A fentiekből két tanulságot szűrtem le:

1. Ha tehetjük, már költözés előtt gondoljuk végig, hogyan tudunk majd közlekedni kisbabával a lakóházban.

2. Ha van is használható lift a házunkban, akkor is nagyon jól jöhet a hordozás, amikor pl. elromlik a lift.

Én már csak tudom: hisz jelenleg a 10. emeleten lakunk – és bár ritkán romlik el a lift, ilyenkor mégiscsak könnyebb a hátamon felvinni a lányomat, mintha  a kezemben kellene tartanom azt a 13 kilót…

A Textilmúzeumban “Hordozókendők és női sorsok – Hordozókendő a baranyai németek viseletében” címmel április 29-től időszaki kiállítást rendeznek.

“Először látható gyűjteményes tárlaton a Mohács környéki (római katolikus) német asszonyok viseletének egyik különleges darabja, a csecsemő és gyermek hordozókendő.”

A képen egy elég nagy gyereket visz éppen az anyukája, ráadásul arccal kifelé fordítva. Kíváncsi vagyok a baranyai németek hordozós szokásaira.

Az öt hónapon át tartó időszaki kiállí­tást a hordozáshoz kapcsolódó múzeumpedagógiai és kézműves programok kísérik.

A hordozáshoz kapcsolódó programok, kiállítások sűrűsödése is jelzi az örömteli tényt: hazánkban is egyre jobban terjed újra a babahordozás. Igény és érdeklődés van a kiállításokra, eszközökre, beszélgetésekre, tanácsadásra.

Tegnap ugyanis az Iparművészeti Múzeumban jártunk. Megnéztük az “Út a sikerhez” c. kiállítást (a Moholy-Nagy László Formatervezési és a Kozma Lajos Iparművészeti Ösztöndíjasok 2009. évi beszámoló kiállítása).

A kiállításon megtekinthető a Babycab babahordozó ruházati kollekció is, Dévai Zsófia munkája. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyenek is ezek a ruhák. Egy rövid és egy hosszú kabátot, és egy poncsót csodálhattunk meg. Egyszerűen gyönyörűek! Babahordozási szempontból az a nagyszerű bennük, hogy a hordozóeszközre varrt cipzárok kapcsolódnak a kabát cipzárjához, így gond nélkül “szélbiztosan” zárható, ha rajtunk van a baba. Amikor pedig épp baba nélkül jövünk-megyünk, simán kabátként használható bármelyik. Nagyon csinosak, igazán nőies, divatos mind.

Én sokat hordoztam Flórát kabát alatt (néha még mostanában is). Ezek a kabátok többnyire jó nagy méretű, sportos darabok, hogy mindketten kényelmesen beleférjünk (a hordozás ezen módjáról itt írtam korábban). Néha elgondolkodom azon, milyen jó lenne babával is csinos-nőies kabátban járni. Hát most itt a lehetőség!

Hosszú kabát

Poncsó

Rövid kabát

Rövid kabát akcióban

Remélem, az elegáns fekete-fehér kollekció mellett idővel lesznek majd más színek is. A fotókon épp nem látszik, de háton és csípőn hordozáshoz is használhatóak a kabátok. Szívesen kipróbálnám mindegyiket, hogy teszteljem, hogyan férünk bele a három éves lányommal.

A kiállítás 2010. március 20-ig látható. Érdemes megnézni a többi ösztöndíjas munkáit is, és ne hagyjátok ki a múzeum többi kiállítását sem! A kicsit nagyobb gyerekeknek érdekes lehet a játékkiállítás is (meg felnőtteknek is jó móka !

Szoptatás nyilvános helyen

Az elmúlt hónapokban a híradásokban is többször hallhattunk arról, hogy édesanyákat aláztak meg azért, mert nyilvános helyen (utcán vagy közintézményben, esetleg járművön) megszoptatták kisbabájukat. Sok intézményben nincs lehetőség arra, hogy az anya elvonuljon egy nyugodt baba-mama szobába a gyermekével, és ott etesse meg. Legtöbbször semmiféle lehetőség nincs, sok helyen a pelenkázót vagy a mellékhelyiséget (!) javasolják szoptatáshoz is.

Vannak, akiket egyáltalán nem zavar, ha kisbabájukat nyilvános helyen (utcán, parkban, középületben stb.) kell megszoptatniuk. Tegyük hozzá, teljesen normális dologról van szó, hisz a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga. Ha éhes a kisbaba, megszoptatjuk – akárhol is vagyunk, hisz nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erre való igényét. Sajnos a mai (hazai) társadalom nem eléggé elfogadó a nyilvános szoptatással kapcsolatban, de az aktív anyukák nem lehetnek ezért bezárva az otthonuk falai közé. Erről szólt nemrég a Kampány a Nyilvános Szoptatásért.

Az anyák között is sokan vannak, akik – a társadalmi közvélekedés miatt vagy szemérmességből – nem szeretnék, ha idegenek is szemtanúi lennének ennek az intim jelenetnek. Ilyen esetekben jön segítségünkre a hordozó(kendő). A legtöbb hordozóeszközben olyan diszkréten lehet szoptatni, hogy mások észre sem veszik. Ez megnyugtató és felszabadító lehet az anyukák számára. Valamint megóvjuk magunkat a “közfelháborodástól”, megaláztatástól. Ez megoldás lehet addig is, amíg a nyilvános szoptatás társadalmi elfogadottsága eléri a kívánatos szintet.

Szoptatás otthon

Ha már ismerjük a hordozóban való szoptatás lehetőségét, a használata természetesen nem kizárólag az otthon falain kívül történhet. Otthon is nyugodtan használhatjuk, a házimunka vagy családi élet során is segítségünkre lehet: úgy tudjuk szoptatni kisbabánkat, hogy közben tudjuk végezni a dolgunkat is: bepakolni pl. a mosógépbe, megkeverni az épp fővő ebédet, vagy tudunk foglalkozni a nagyobb testvérrel is.

A hordozás támogatja és segíti az igény szerinti szoptatást is, hisz az intenzív testközelség serkenti a tejtermelést.

Nekem mondjuk annak idején nem okozott gondot a nyilvános szoptatás, és – a néhány szúrós tekintetet leszámítva – szerencsére nem is bántottak emiatt, de azért sokkal jobb és kényelmesebb lett volna, ha már akkor megtanulom a szoptatós kötéseket.

A nyilvános szoptatásról még itt olvashatsz.

A témához kapcsolódó videó:

Ha szoptatással kapcsolatos kérdésed vagy problémád van, ide fordulhatsz:

• La Leche Liga Magyarország
• Laktációs szaktanácsadók Magyarországon
• Szoptatásért Magyar Egyesület

Szeretnél te is bárhol, bármikor nyugodtan szoptatni? A hordozókendőben való szoptatást megtanulhatod egy tanfolyamon!