Nagyon ciki,

hogy sajnálom a babakocsis anyukákat? Ez nem lekezelő sajnálkozás, lenézés vagy ilyesmi, csak mikor látom, hogy milyen körülményes babakocsival BKV-zni, akkor legszívesebben beszélgetnék az épp szemem előtt lévő anyukával arról, milyen jó a kendő, mennyire egyszerű vele közlekedni (erre sajnos legtöbbször nem kerül sor, mert mégis milyen alapon; meg mindenki siet; meg manapság amúgy sem szólítjuk meg egymást az utcán, meg mert…)
Vagy pl. ma délelőtt, mikor Ringatóra mentünk, és a Közösségi Ház előtere úgy nézett ki, mint egy zsúfolt parkoló – babakocsival tele -, elképedtem és kicsit elszorult a szívem és a gyomrom. Olyan nagyon szívesen tartanék egy bemutatót ezeknek az anyukáknak! (Ki is találom, hogyan.) Tudom, hogy van, aki esküszik a babakocsira, és csak úgy és csak vele. Nem akarok én senkit meggyőzni, aki nem szeretné, csak információt adni, megmutatni, hogy van más lehetőség, és milyen jóóóóóó! Aztán a döntés már mindenkinek saját ügye.
Természetesen lehetnek olyan helyzetek, hogy szerephez jut a babakocsi (de ne állandóan! ld. ezt az írást is). Mondjuk nálunk nem nagyon volt ilyen alkalom, a kocsi többnyire szépen nyugodott a gardróbszobánkban. Amikor a férjem mondta, hogy vigyük már el a nagyszülőkhöz, mert csak útban van és úgyse használjuk sose, akkor én óvatoskodóan mindig azt mondtam, maradjon még, mert mi van, ha valami olyan-olyan történik hogy mégis kell. Egyébiránt egyszer történt ilyen. Flóra még nem járt, vinni nem tudtam, mert épp nagyon fájt a derekam, de azért akartam vele levegőzni, sétálni. Na akkor elővettük a kis esernyő babakocsinkat. Meg amikor a nagyszülők vigyáztak rá és ők vitték sétálni. De talán a két kezemen meg tudom számolni, hányszor volt kocsiban. És nem azért, mert “vonalas” vagyok és nem tettem volna babakocsiba, ha kellett volna, hanem mert egyszerűen nem volt rá szükség. (Több hordozós család nem is vesz babakocsit vagy eladják, ha volt nekik – mellesleg egy középkategóriás babakocsi árából akár két csúcsminőségű hordozókendő is kitelik!) A babakocsink egyébként azóta már a nagyszülőknél pihen.
Mondjuk az is igaz, hogy én nem voltam egy babakocsivirtuóz (valószínűleg épp azért, mert nem használtuk). Biztosan megvannak a babakocsizásnak is az apró trükkjei, amiket idővel kitanul az ember. Én eddig nem jutottam el, és őszintén csodálom a babakocsival a BKV-n, szűk boltokban, postán stb. zsonglőrködő anyukákat. Arról nem is beszélve, hogy pl. ma elbambultam a buszon, az ajtó csukódása előtti utolsó pillanatban kaptam észbe, hogy le kell szállnom (tanfolyamra mentem, a próbababa fel volt kötve rám). Kendővel ez csak egy pillanat, és már lenn is voltam. Babakocsival esélyem se lett volna ott leszállni. Persze jobban kell figyelni, milyen megálló következik 🙂

6 Hozzászólás “Nagyon ciki,”


  • Ó, mi is kaptunk ajándékba egy babakocsit és Elmó úgy másfél évesen, amikor látta maga körül a sok “gurulós-gyereket”, ő is ki akarta próbálni. Összesen kb. két órát töltött benne. Irányítani én sem tudtam a babakocsit 🙂 Vicces volt, hogy soha nem arra ment, amerre én akartam. Döcögős terepen meg szinte fájt, ahogy zötyögött Elmó feje… Az érzés pedig leírhatatlanul idegen volt számomra. Mintha egy bevásárlókocsiban tologatnám a gyerekem az utcán. 🙂 Nem az én világom.
    A hordozással annyira önálló és szabad tudok lenni, mint gyerek nélkül. Mozgólépcső, tömegközlekedés, csapóajtó, lépcsők, kicsike lift nem lehet akadály. De még csak nem is zavaró tényezők. Sétálás közben elöl- vagy csípő hordozásnál tudunk beszélgetni, bolondozni, megpuszilni egymást. Ha rossz kedve van a gyerkőcnek, nem kell külön felvenni az egyik kézbe, miközben a másikkal a babakocsival ügyeskedik az ember, mert ugye már eleve föl van véve 🙂 Nem tudom, mi lenne velünk kendő nélkül, de az az érzésem, hogy minden sokkal bonyodalmasabb, nehézkesebb lenne.

  • Jaj, igen: a “baba a kézben, üres kocsit tolni” nagyon rémes szitu, mégis elég sokszor látom az utcán. Mennyivel könnyebb kendőben, mint kézben!
    Én is emlékszem, mikor egyszer babakocsiban vittem Flórát, olyan fura volt. Olyan nagyon messze volt…

  • Marton-Horváth Kriszti

    Jó kis blog, egészen véletlenül akadtam rá, nagyon tetszik!!! 🙂

    Egyet azonban hadd írjak meg: tudom, nem jó a babakocsi, de hidd el, van úgy, hogy kell, és nagyon rossz, hogy tudom, hogy nem a legjobb. Ikreket ugyanis NEM lehet együtt hordozni (tudom, hogy elvileg megoldható, gyakorlatilag egy ikerterhesség után bolond aki ilyet javasol egy anyának), szóval erre az esetre szuper dolog a babakocsi – és olyan rossz, hogy tudom, mindkettőnek rajtam lenne a helye. Van ebből lelkiismeretfurdalás rendesen, néha váltott műszak van, de az nem ugyanaz. 🙁

    Csak azért írtam le, hogy esetleg az hordozós ikresek lelkiismeretfurdalását tompítandó, ezt a “pozitív” oldalát is meg lehetne említeni a babakocsinak.

    (zárójelben: hogy a lelkiismeretfurdaláson tovább tompítsak, addig kutattam babakocsit, míg olyat nem találtam, amelyben felém fordítva tudom a bébiket tolni).

    Üdv, Kriszti

  • Marton-Horváth Kriszti

    és igen, “lanások” vagyunk mi is, két csajos kendővel! :-))

  • Kriszti! Nagyon köszönöm a megjegyzésed és gratulálok a babákhoz! Nem lehet egyszerű ikrekkel, le a kalappal előtted, hogy hordozol és egyáltalán.
    A bejegyzésben is írtam, hogy vannak olyan helyzetek, amikor (fontos) szerephez jut a babakocsi. Pl. valaki egészségügyi okokból nem tud hordozni vagy nem hordozhat. Vagy ha pl. valaki várandós, nagy pocakkal már túlságosan megerőltető lenne a hordozás (van, aki kisebb pocakkal is túl soknak érzi). És ilyen helyzet az ikres is: míg kicsik, tudod mindkettőt hordozni, de aztán mindenképp két személy kell. És ha nincs mindig kéznél segítség és mégis menni kell, akkor a babakocsi épp célszerű. És ez így rendjén is van. A túlzott babakocsihasználatot azonban nem helyeslem (pl. amikor járni tudó nagyobb gyerekeket is kocsiba tesznek, mert úgy gyorsabb közlekedni). És sokszor sajnálom a babakocsival közlekedő anyukákat, annyira macerás pl. BKV-zni. Kendővel meg olyan egyszerű! Egyszer láttam egy ikres babakocsit, egymással szemben volt a két baba. El se tudom képzelni, hogy egy ilyennel pl. hogyan közlekedik valaki. Tényleg nagyon tiszetelem az ikres szülőket! Szerintem semmi ok lelkiismeretfurdalásra!

  • Marton-Horváth Kriszti

    Nem is azért írtam, hogy kötözködjek vagy ilyesmi, értem én, hiszen mindig is a hordozás híve voltam, de ez az új helyzet új ablakokat is nyitott és bizony vannak élethelyzetek, ahol képtelenség a hordozást megoldani, bár be lehet iktatni és néha kell, de éppen annyira kell a babakocsi is. Amióta ikreim vannak, úgy érzem, hogy minket, ikreseket nem annyira vesznek fel a listára, amikor a lehetőségeket taglalják a szakirodalmakban, pedig a lombik és hormonkezelések miatt bizonyára több mára az ikres szülő, mint korábban.

    Csak azért írtam le, hogy ha végiggondolod a pro- és kontrákat, minket se felejts el. Tudom, nem tipikus eset, de van ilyen is.

    UI: ha harmadikra csak egy baba csusszan be, ennyi tapasztalattal már eszembe sem jutott volna babakocsit venni. De (szerencsére) nem így alakult. :-))

Szólj hozzá!